.

BEVEZETÉS HELYETT

Ottlik Géza: Magyar rádió vagy európai rádió? Egy műsorszóró terve

„Tízesztendős a magyar műsorszóró rádió, eszmélési korba érkezett, s ez teszi időszerűvé, hogy kért és kéretlen nevelők serege rohanja meg. A gyermek egészséges – bővérű és neveletlen, nagy erejével tehetetlen és gazdag ígéretekkel kecsegteti a jóhiszemű, szegény és művelt nevelőket. Mit kezdjenek vele? Sajátos eszmezavar és világos tervek elegyednek a hozzászólásokban.

Mi legyen inkább a rádió: hírlap vagy dalszínház, tudományos szemle vagy kabaré, képes családi újság vagy zenés híradó? A vállalkozás új és eredeti – felelik –, ne hasonlítsuk semmihez, mint ahogy nem is hasonlít semmihez. A műsor problémája egyszerű: a zene legyen igényes és korszerű, a hírszolgálat értesült és tárgyilagos, a magazinanyag változatos s az irodalmi rovat színvonalas.

(…) Mielőtt a rádió részletprogramjáról gondolkodnánk, és különös hajlamait vizsgálnók, a problémakör első és elsőrangú kérdését tegyük fel: Mi a vállalkozás végső szándéka? Öncélú kereskedelmi alakulás-e vagy nagyobb sugarú feladatra vállalkozott?

Aligha vitás a felelet. Nekünk nem telik fényűzésre, nem virágoztathatunk csinos kereskedelmi vállalatokat, nálunk – így volt ez s így lesz – küldetése és hivatása van mindennek és mindenkinek. A rádiónak, amely születése pillanatától kezdve annyira a kultúra szolgálatára látszott eleve elrendeltnek, a rádiónak is magyar feladatot kell teljesítenie. Mi a magyar terv?

Európa felé indultunk, ősi szándékkal, tíz századdal ezelőtt, s azóta veszteglünk utunknak ezen az állomásán, állandó ideiglenességben. Vándorlásunk eredeti iránya feledésbe ment, túlméretezett szerepigényeinkkel azonban nem számoltunk le, és várunk megrekedten. Európai mintákra kovácsolunk magyar terveket, amelyek talán nem is európaiak és nem is magyarok. (…) Melyik az a szerep, van-e olyan szerep, amelybe kedvünk és lélegzetünk belefér, és amelyet ma megkaphatunk és vállalhatunk?

Az esély, talán az egyetlen: roppant intellektuális üzemmé alakulnunk. Szellemi céh legyünk az európai versenyben.(…)

Mert vállalom az életmentő magyar rögeszmét: tehetségesek vagyunk. A lefolyástalan balsorsú erők cellákban és vadvizekben gyűltek össze, külső és belső zsilipeket emelt a történeti idő szerteszéjjel. A feladat ma a felszabadítás, belső zsilipeket kell megnyitnunk, hogy a határok vonalán gátat törhessen a magyar tehetség. Egy belső zsilip: a rádió.(…)”